Gólyatábori emlékek egy szervező szemével

 „Fúú, emlékszel a gólyatáborban, amikor…?” 

Ezt hallgattam magam körül az egyetemen az első 3 hétben gólyaként. Persze én nem ismertem az inside storykat. Sajnálom? Nem. Nekem is volt gólyatáborom, amiben piszok jól éreztem magam. Bodnár Benedek vagyok, harmadéves építészmérnök hallgató egykori HEGY-es gólya, azóta pedig lelkes szervező.

Egy egyetemen, egy évfolyamban, ahol két kezemen meg tudom számolni, ki az akiről biztos tudom, hogy azonos a hitvallásunk mindig sikerként fogom fel, ha fel merem vállalni a hitemet, a plébániai csoportomat, a gólyatábort, amit szervezek. Legyen szó csak egy sima keresztvetésről a menzán vagy egy random beszélgetésről, amiben szóba kerül, hogy előző este plébániai katekézisen voltam, s utána bedobtunk egy sört. Félre ne értsetek, az egyetemet egy nagyon nyitott s teljes mértékben elfogadó közegnek élem meg, talán csak azt szeretném, ha a kereszténységről azt mutathatnám, hogy lehet ez menő és fiatalos is. Mert én ezt tapasztaltam s tapasztalom meg többek között a HEGY-en is.

Sokan voltunk és vagyunk úgy, ha valami a fiatalos és a keresztény jelzőt egyszerre viseli, arra asszociálunk egyből, hogy az valamilyen kisléptékű dolog lehet, egy lesajnáló ’nice try’-t azért adunk neki, pedig még nem is ismerjük. Sokszor beleesünk, beleesek ebbe a hibába, pedig, ha én nem adok esélyt neki, akkor a környezetemnek mégis hogy tudnám közvetíteni, hogy a két jelző szimultán működhet. Valószínűleg ezért is tudott engem a legmélyebben meglepni a HEGY. A tábor után ugyanis a családomnak, a barátaimnak azt meséltem, hogy a valaha volt legprofibban megszervezett táborban volt szerencsém részt venni. Átgondoltnak, értékesnek s egyszerre menőnek éreztem a tábort, úgy gondoltam, hogy ezt minden gólyának át kell élnie. Ezért is járok szinte függőként vissza szervezni. Így három év távlatából visszatekintve megpróbálom leírni, miért mertem ezt akkor kijelenteni.  Meghatározó volt az élmény, hogy a több mint 100 résztvevőből már az első napokban egy közösség tudott kialakulni. Nyilván nem ismert meg mindenki mindenkit, de egészen észrevétlenül, szinte rögtön megvolt a ’mi – tudat’. E folyamat elindításában biztos sokat segített az első esti borkóstoló – hisz a kulturált fogyasztást nem vetjük el mi sem. De tényleg, az hogy 100 ember, aki az ország legkülönbözőbb pontjairól és érdeklődési területekkel érkezett ily gyorsan egy társasággá váljon, nagyon ritkán tapasztalható meg. A legjobb az egészben az volt, hogy ez nemcsak a gólyákat foglalta magába. A szervezők teljes mértékben egy szinten kezeltek minket, csak az volt a megkülönböztető jelük, hogy sokkal kevesebbet aludtak és sok feladatuk volt. Sűrű volt a program, de tartalmas és a szervezők olyan lendületesen és könnyedén tudtak minket átvezetni a táboron, hogy az egyszerűen lenyűgözött. Szervezőként, amikor látom, hogy mennyi áldozattal és bonyodalommal jár az egész még jobban elcsodálkozom azon, hogy mégis hogy tudott és tud évről évre működni ez HEGY nevezetű gólyatábor.

Published by

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük