„A Jóisten azt szeretné, hogy boldogok legyünk”

Mergl Marina és Bodnár Benedek a HEGY gólyatáborról mesélt

Több mint tíz évvel ezelőtt szervezték meg először a HEGY gólyatábort (Hittel az egyetemen), mára már nagyon összetett programmá nőtte ki magát. Alapvetően megvannak ugyanazok a lehetőségek, melyek egy egyetemi gólyatáborban, emellett útravalót is kapnak a gólyák egyetemi évekhez. A tábort felsőbb éves egyetemisták szervezik – leginkább azok, akik anno gólyaként is ott voltak.

A szervezők újragondolták a gólyatábor lényegét; a jó hangulat mellett fontos, hogy keresztény közegben erősítsék, az Egyház jelen van a mindennapokban, a hitélet nem elavult, nem időt múlt dolog, hanem természetes és fontos része az életnek! Színvonalas előadásokkal, sportolási lehetőségekkel készülnek, emellett tábortűz, városvetélkedő, borkóstoló és egy hajnalig tartó, buliba torkolló bál sem maradhat el. Mivel keresztény gólyatáborról van szó, az istenkapcsolat ápolása is fontos része a programnak.

„Nagyon jó olyan társaságban lenni, ahol vagány keresztény fiatalok vannak együtt. Szeretnénk ezt az élményt megosztani az egyetemet kezdőkkel.” – mondta Bodnár Benedek, a HEGY gólyatábor egyik főszervezője.

A táborban részletes tájékoztatást kapnak a gólyák, mikor mire kell figyelni az egyetem kezdetekor. Segítség, hogy megismerik a leendő szaktársaikat, tehát úgy mennek be az első órákra, hogy összekacsinthatnak; nem akárhonnan ismerik egymást! Egy olyan közegből, ahova hasonló értékrenddel rendelkező leendő értelmiségiek gyűlnek össze az ország minden pontjáról, hogy tartalmas programok közepette találják meg a kapcsolatot egymással… és Istennel!

„A Jóisten azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Ezt szeretném átadni másoknak; ne negatívan álljunk hozzá az élethez, hanem örüljünk, hiszen sok minden azért történik velünk, hogy mi boldogok legyünk – a HEGY is ezért van.” – tette hozzá Benedek.

Pótolhatatlan az olyan emberekkel való ismeretség, akikkel megegyezik az alap értékrend, gondolkodásmód. Sokan az egyetemen kicsit elveszettnek érezhetik magunkat; új közeg, új szabályok, az esetleges problémák nem oldódnak meg maguktól. Pláne, nem hangoztatják, hogy „keresztény vagyok”… „Fontos, hogy kialakuljon egy közösség, amire később is lehet támaszkodni. Biztos pontot, biztonságot ad, hogy a fő értékrend ugyanaz. Nekem gólyaként nagyon megdöbbentő volt, hogy a tábori kiscsoportomban ’ismeretlenekkel’ nagyon mélyeket beszélgettünk már az első nap.” – jegyezte meg Mergl Marina, a másik főszervező.

Az életben nagyon fontos a másik ember iránti szolgálat – ez a krisztusi szeretet. Nem áldozat, hanem szeretet vezérelte cselekvés. Jó és fontos megtapasztalni azt, hogy senki sincs egyedül. A HEGY-en lehetőség van átélni a közösségi élet létezését, ami megerősít hitben és az egyetemi életben. Aki részt vesz a táborban, ezzel közösséget is kap.

Sokan jönnek vidékről a fővárosba tanulni, így a szervezők bemutatják a helyi közösségek, plébániák „listáját”, ahová lehet csatlakozni – ez a budapestieknek is nagy segítség.

„A saját gólyatáboromról mindig az jut eszembe, hogy a hazaérkezés után úgy éreztem, ez volt a legjobban megszervezett tábor, amiben valaha voltam. A legátgondoltabb, legkidolgozottabb…” – emlékezett vissza Benedek.

Bíztatunk hát minden érettségizőt, kövesse figyelemmel a gólyatáborról érkező információkat; augusztus 7-11. között minden érdeklődőt várunk Esztergomba, a HEGY-re.

Új kalandok

Számomra a tábor egy igen meghatározó élmény volt. Az iskolámban hallottam róla előszőr, mert a szervezők ott is hirdették. Később utána érdeklődtem több ismerősömnél is, mindenki ajánlotta, végül ezért is mentem el.

Emlékszem, hogy én voltam az első ember, aki az állomáshoz ért. A szervezők meg is jegyeztek érte. Volt néhány ismerős arc, de valójában egyedül voltam a nagy tömegben. A vonatúton azokkal beszélgettem, akiket ismertem, később persze külön csoportokba kerültünk. Amikor megérkeztünk, hatalmas örömmel fogadtak minket. Mi voltunk a hősök, akik ezt a „hosszú” utat megtéve együtt egy új kalandot kezdenek.

A kaland mindjárt az ismerkedő játékokkal kezdődött. Én ugyan nem vagyok cserkész, és a legtöbbet nem is ismertem, de mind szórakoztató és felüdítő volt. Az első kiscsoportban jöttek a névkártyák, illetve még több ismerkedés. Meglepett, hogy ennyi sok fiatal, mennyire hasonlóan gondolkodik és mégis milyen különbözőek egymástól. A kiscsoport egy meghatározó része volt a tábornak, majdnem mindenkivel azóta is tartom a kapcsolatot, beleértve a kiváló csoportvezetőimet.

A programok sűrűn követték egymást. Reggel korán keltünk, tornáztattak minket, reggeliztünk, majd rögtön jött egy játék, egy előadás, táncoktatás. Mindig csináltunk valamit, és sosem unatkoztunk. A városi vetélkedő alatt ugyan ránk szakadt az eső, de ennek ellenére sem volt sehol holt idő. A programok többségét a kiscsoportommal csináltuk, de szinte minden nap volt olyan, hogy keveredtünk.

A sok játék és szórakozás mellett persze folyamatosan ott volt az a lelki háttér, amit ígértek. Minden reggel és este volt ima, volt lehetőség zsolozsmára, és a nap bármelyik percében elmehetett az ember imádkozni egy külön arra dedikált szobába (és szükség is volt rá). Ami számomra nagyon megnyerő volt az az, hogy egyrészt a szervezők megadtak nekünk minden lehetőséget, de egyik sem volt kötelező. És most ezt úgy is értem, hogy ha nem akartál élni vele, akkor nem tetted. Nem történt semmi. Nem mentél ki unatkozni, amíg a többiek zsolozsmáztak, vagy éppen a misén voltak.

A szervezők mindenben nagyon segítőkészek és nyitottak voltak. Akármilyen kérdésre készséggel válaszoltak legyen az lelki témájú, vagy épp az egyetemmel kapcsolatos. Az egyetemi infókon találtam rá azokra az emberekre, akikkel most is ugyanarra az egyetemre járok. Olyan fontos infókat tudtam meg, amiket máshonnan (egyetemi gólyahét, gólyatábor stb) csak nehezen, vagy egyáltalán nem.

A tábor legvégén volt a bál, ami egyértelműen a legszebb és (szerintem) a legjobb program volt mind közül. Szép ruha, elegancia, zene, tánc, csinos lányok. Nekem ez volt az első bálom személy szerint, de azóta rendszeresen járok bálozni. Megannyi különböző táncra volt lehetőség, de tanítottak közösségi táncokat is. Volt lehetőség társasozni, vagy beszélgetni azoknak, akik pihentek, vagy nem szerettek volna táncolni.

Összességében ez a tábor életem egyik meghatározó élménye volt. Ennek hatására azóta is visszajárok szervezni, és igyekszem, hogy a többi tábor is legalább olyan legyen, mint ez.

Ízig, vérig gólyatábor

Keresztény gólyatábor. Az első asszociációm a napi mise, rózsafüzérezés, zsolozsma. Szerencsére tavaly a HEGY gólyatábor rácáfolt erre a félelmemre.

Gimnázium után, egyetemre menet, a kettő között kicsit elveszve sok érzés kavargott bennem, amikor augusztus közepén felszálltam a gödöllői vonatra. Szerettem volna ismerősöket szerezni az új egyetememről, jól érezni magam. Szerencsére nem kellett ebben csalódnom. A felsőbbéves szervezők beleadták a lelküket, és örömmel dolgoztak azért, hogy egy remek táborral lehessünk gazdagabbak, ahol megismerhetjük az egyetemet, ahová menni fogunk és a későbbi hallgatótársainkkal találkozzunk.

Hamar belekerültem a tábor hangulatába, sodrásába, a városi vetélkedőt, a sok sportot, táncot, a tábortüzet és a bált mind nagyon élveztem és egy felejthetetlen élményt adtak számomra. Sok barátot is találtam, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, összejárunk társasozni, sörözni és egyebek.

A tábor szerintem legfontosabb eleme, hogy bár ízig, vérig gólyatábor, mégis keresztény értékrendben töltjük el, jófej keresztény fiatalokkal együtt. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Keresztény gólyatábor ??

Keresztény gólyatábor? Elsőre talán egy kicsit furcsán hangzik, annak idején nekem is volt néhány kétségem ezzel kapcsolatban. Nem tudtam, hogy pontosan mire számítsak. Imaestek? Közös misézés? Valljuk be ezek nem tipikus gólyatábor programok. Megnyugtatlak kedves olvasó, hogy ezek miatt nem kell aggódnod, hiszen egyik program sincs rád kényszerítve.

Annak idején nekem az igényes szervezői munka nagyon megragadott. Napközben olyan feladatokat kaptunk, amiken szerettünk részt venni. Tetszett még, hogy sok emberrel nagyon hasonló az értékrendünk, ezáltal hihetetlen jó beszélgetésekben lehetett részem a tábor ideje alatt.

Csak bátorítani tudlak a részvételre!

Szenzációs élmények :)

Múlt nyáron voltam gólya a Hegyen, nem is volt kérdés, hogy vissza szeretnék-e jönni szervezőnek. A tábort megelőző évben több ismerősömtől is hallottam, hogy korábban ő is részt vett és nagyon jó volt, bíztattak, hogy menjek én is.

Két osztálytársamat is rábeszéltem, hogy menjünk együtt. Egyikünk sem bánta meg, hogy eljött, sőt, idén mindhárman jelentkeztünk szervezőnek is, hogy újra átélhessük a nagyszerű programokat és együtt tölthessünk egy hetet sok jófej emberrel.

A saját, kari gólyatáboromra nem mentem el, de nem bánom, mert itt is megvolt a szokásos gólyatábori hangulat, sőt még annál sokkal fantasztikusabb. Tetszettek a kiscsoportos beszélgetések, pár csoporttaggal még ma is tartom a kapcsolatot. Egy percig sem unatkoztunk, az előadások emlékezetesek voltak, a programok pedig pompázatosak.

Nagyon jól éreztem magam és szeretettel bíztatok minden gólyát, hogy jöjjön el és legyen részese eme szenzációs élménynek.

Kereszténynek lenni menő !

Kicsit kétkedve, bizonytalanul szálltam fel a vonatra. Vajon ez tényleg nekem való lesz? Jófej fiatalokkal leszek együtt? Fiatalos lesz a légkör vagy ha véletlenül mondok egy-két „mai” szót, már csúnyán fognak rám nézni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak bennem. De reméltem, hogy minden rendben lesz, ha már egyszer a nővérem szervezőként is visszament. A kissé borús kedélyállapotomat hamar felváltotta a kíváncsiság és a megnyugvás. Már a pályaudvaron két kedves csajszi várt minket, akik már akkor gondoskodtak róla, hogy ne érezzük magunkat kínosan. Amikor odaértünk a tábor helyszínére, akkor meg már végleg elhagyott minden bizonytalanság, kétely. A szervezői brigád csupa fiatalból állt, akik alig voltak pár évvel idősebbek nálunk és nagy mosollyal az arcukon fogadtak minket. Ahogy teltek a napok, egyre hálásabb lettem, hogy hagytam magamat rábeszélni a táborra. Nagyon sok jófej fiatallal ismerkedtem meg a pár nap alatt a szuper programoknak köszönhetően. Minden előítélet elpárolgott, amitől tartottam és helyette egy életre szóló élményt kaptam. A legjobban az fogott meg, hogy ennyi fiatal felvállalta a hitét, tudott együtt imádkozni, mély dolgokról beszélgetni és közben együtt bulizni. És ez a két dolog nem zárta ki egymást, sőt csak közelebb hozott minket egymáshoz.

Természetesen utána én is visszamentem szervezőnek, és alig vártam és várom most is, hogy megmutathassuk a többi szervezővel, hogy: Kereszténynek lenni menő! 

Egy jó választás

2016-ban voltam eddig egyetlenegyszer a HEGY-en, idén szervezőként remélem, hogy másodszorra is részem lesz benne. Az akkori összes program közül nekem a társasjáték-est nyerte el a legjobban a tetszésemet, bár a Catan nevű játékban csak a második helyet sikerült megszereznem, mert nem lehet mindenre felkészülni. 🙂

A hangulat egyre csak jobb lett a sok-sok napon keresztül, míg a közösségen belül egyre több barátság alakult ki.

Még kiemelném a sportnapot és a közös városnézést a programok közül. Mindkettő felejthetetlen élmény volt. A focizás során két gólt is sikerült lőnöm; a városnézés közben pedig 2 gombóc fagyival, a város látványával, és persze egy kis napsütéssel lehettem gazdagabb.

Összességében nem bántam meg, hogy az egyetemi gólyatábor helyett a keresztény gólyatábort választottam. A rossz minőségű alkoholnál sokkal jobb a jó minőségű csapvíz, viszont pár érthetetlen feladat itt is akadt (bár az utóbbiakról nem mondom, hogy nem emelték a színvonalat). 😀

Életem egyik legmeghatározóbb élménye

A legjobb nyaram az érettségi utáni nyár volt, ugyanis ilyenkor nincs semmi kötelezettsége az embernek a felvételit leszámítva. Nem kell többet izgulni rajta, felvettek-e vagy sem, nincs semmi kötelező olvasmány, nyelvvizsgára való felkészülés. Szóval mondhatni egy felhőtlen nyárról van szó J. Az ember bátran szervezhet magának jobbnál-jobb programokat, végre fordíthat kellő időt a barátainak, ismerőseinek.

Én pont egy ilyen nyár kellős közepén mentem el HEGY-re, és a rengeteg program, nyaralás között ez lett életem legmeghatározóbb hete, nem csak a 2016-os nyár, hanem az eddigi táborok közül is.

Bár eleinte nem ilyen érzésekkel mentem, ugyanis csak kevés embert ismertem, de már az odaút is nagyon jó hangulatban telt egy kismozdonyban Esztergom felé. A hangulat a tábor végéig sem ült le, rengeteg új embert ismerhettem meg, akikkel azóta is találkozunk közösségekben, szoros barátságok alakultak ki a nagy létszám ellenére is.

Ami legjobban megfogott a táborban, hogy milyen sokszínű program van olyan lelkiismeretes szervezéssel és szervezőkkel, amivel korábban még nem találkoztam, mennyi kreatív dolog és ötlet került elő csak egy hét alatt. Az emberek nagyon kedvesek és nyíltak voltak, jó volt látni, hogy a szervezőcsapat milyen összetartó és lelkes, ez nagy hatással volt rám is, nem csak a tábor hetében, hanem később az egyetemi éveim alatt is. A programok nagyon sokszínűek voltak, szerepelt köztük minden a lelki feltöltődéstől a sporton át a szórakozásig, kikapcsolódásig.

Később szervezőként is jó volt látni, ahogy a gólyák ugyanezt átélik napról napra a tábor ideje alatt. Ezért is várom nagyon a 2018-as gólyatábort, gyere te is, nem érdemes kihagyni, életed talán legmeghatározóbb élményében lesz részed 🙂 🙂 🙂

Egy életre szóló tábor

HEGY – egy életre szóló tábor

Én 2013-ban kerültem bele az egyetemek világába. Érettségi után elég sűrű nyár következett: osztálytábor, ilyen tábor, olyan tábor, utazás, nyaralás. Ekkor még nem hallottam a HEGYről. Sokat gondolkodtam, hogy hogy kerültem bele a gólyatábor körforgásába, de nem tudom pontosan felidézni. Talán nővérem mondta egyszer. Azt viszont tudom, hogy egy Párizsi körút után már teljesen kimerültem, egy családi nyaralást kihagytam, hogy pihenjek, de akkor még valami hiányzott a nyaramból. Gondoltam jelentkezek a HEGY-re,mert miért ne.

Két nappal a tábor előtt küldtem el a jelentkezésemet. Emlékszem, hogy nem érkezett megerősítő e-mail, ezért fel kellett hívnom az akkori főszervezőket, hogy mehetek-e. Engedték, úgyhogy augusztus közepén elkezdődött egy újabb tábor – gondoltam én.

Őszintén 5 év távlatából már sok konkrétumra nem emlékszem. Emlékszem, hogy volt egy nagyon rosszul kihangosított koncert szerű valami, amin elég jót aludtam. Emlékszem az emberekre, arra, hogy nagyon sűrű volt a program, hogy nagyon-nagyon pörögtem és nagyon élveztem. Hogy mit élveztem rajta, arra már nem emlékszem. Belegondolva, talán azt, hogy egy közösségben élhettem meg a vallásomat, ugyanolyan fiatalok között, mint amilyen én vagyok. Azt, hogy fiatalos légkör volt, jófej emberekkel, lehetett ökörködni, lehetett viccelődni, elmélyedni, közösen nevetni a programokon és a tábor végén egy jót lehetett táncolni.

A HEGY-nek van valami varázsa.

Hogy mi az konkrétan? Nem tudom. Szervezőként már egészen másként viszonyultam hozzá. Főszervezőként meg pláne. Mi csak megszervezünk egy közös együttlétet azonos élethelyzetben lévő fiataloknak. Megpróbálunk valamit átadni nekik magunkból és a tapasztalatainkból. A többit Isten és a gólyák hozzáteszik. És ebből egy életre szóló valami kerekedik ki.

Én 2013-ban szkeptikusan álltam a HEGY-hez. Egy újabb tábor, egy újabb keresztény tábor, milyen extra lehet még benne? Aztán benne ragadtam. Szervező, majd főszervező lettem. Azóta élnek az ott megszerzett barátságok, azóta vannak élő kapcsolataim abból a néhány napból, azóta érzem a pozitív hatásait. Csak néhány napnak indult, de egy meghatározó része lett az életemnek.

A mai napig hálás vagyok, hogy nem szálltam le a buszról…

Már a buszon ültem, amikor elfogott az érzés, hogy nekem most semmi kedvem ehhez a táborhoz, inkább leszállok a buszról, és hazamegyek. Annak ellenére, hogy egész nyáron kíváncsian vártam ezt a hetet, most mégis elment tőle a kedvem. Végül azonban nem szálltam le, s a busz elindult velem együtt Esztergom felé. S bár igen kedveszegetten érkeztem meg a HEGY-re, egy fantasztikus élményben lehetett részem. Alig ismertem valakit a résztvevők közül, mégsem éreztem idegennek magam. A kiscsoport, ahova kerültem, hihetetlenül mély és komoly beszélgetésekre adott alkalmat, ugyanakkor nagyon jól szórakoztunk például a városi vetélkedő alatt. A tábor fénypontja nekem egyfelől a már említett városi vetélkedő volt, ahol mindenféle kreatív feladatot kellett megoldanunk, másrészt pedig az imaest, ahol megtapasztalhattam, mit jelent boldogan és fiatalosan kereszténynek lenni. Mindez 2014 nyarán volt, s én azóta minden évben tagja vagyok a szervezők csapatának. Számomra ez nem egy egyszerű gólyatábor. Ez a HEGY. Ami gólyaként is rengetek élményt adott nekem, s szervezőként is nagy öröm látni, hogy évről évre valami csodálatosat és maradandót alkotunk. A mai napig hálás vagyok, hogy nem szálltam le a buszról… Gyere el, légy részese Te is!