Egy közösség, ami megtart

Sokan eszméletlen örömmel várják az egyetemet. Úgy tekintenek rá, mint egy új, még ismeretlen korszak kezdetére, amely tele van érdekes, felfedezésre váró lehetőséggel. Rengeteg gólya arcát láttam égni a boldogságtól, mikor átléptek a Bodajki Falutábor kapuján. Legtöbbjük kíváncsian várta, hogy az első egyetemi előadásaikat meghallgathassák, de előtte információkat gyűjtsenek erről az „ismeretlenről”. 

Az én fejemben is hasonló kérdések zakatoltak: milyen lesz az egyetem? Bár kíváncsi voltam, érdeklődésem nem kevés félelemmel vegyült. 

Féltem, mert tudtam, hogy elkerülök otthonról, felköltözöm a dübörgő fővárosba, ahol alig ismerem ki magamat. Féltem, hogy egyedül leszek, hogy nem ismerek senkit. Nem tudtam, milyen lesz az az új élet, ami vár rám. Kétségeim voltak afelől, hogy találok-e magamnak egy olyan társaságot, ahová eljárhatok. Azt éreztem, hogy megnyílt előttem egy kapu, de nem tudtam, nem láttam, hogy ezen belépve hová jutok el. Tudtam pedig, hogy ezen a kapun be kell lépnem.

Nekem a HEGY egy olyan közeg volt, ami irányt mutatott. Itt megismerhettem azokat a diákokat, akik velem együtt kezdték meg a felsőfokú tanulmányaikat, megismerhettem azokat, akik velem egy egyetemen fognak tanulni. És ami a legtöbbet jelenti számomra: kaptam egy olyan társaságot, egy olyan közösséget, ahová minden héten eljárhatok. Így nagyobb biztonságban éreztem magamat, mert bár teljesen új helyre mentem, voltak már ott ismerős arcok, akikhez fordulhattam. 

A HEGY, a rengeteg tartalmas szórakozáson kívül lehetőséget ad azonos értékrendű emberekkel való megismerkedésre, akik társaságában sokkal egyszerűbb átvészelni a kezdeti nehézségeket. Társaságukban a főváros dübörgése sem hatott már olyan félelmetesnek.

Csupán öt nap a nyárból, de élményei és közössége egy életen át elkísérhetnek

Ha öt szóval kellene jellemeznem a HEGY-et, bajban lennék. Nagyon nehezen tudnék dönteni, olyan sok pozitív jelző és kedves emlékem fűződik hozzá, de ha mégis választanom kellene: a vidámságot, a nyitottságot, a közösséget, a fiatalosságot emelném ki, és azt a megnyugtató és biztonságot teremtő érzést, hogy nem vagyok egyedül a világban keresztény fiatalként sem, vannak mellettem mások is, akikre számíthatok majd a későbbiekben.

A legtöbb fiatal alig várja, hogy végre túl legyen középiskolás évein, a szabályokon, az érettségi stresszén és belevethesse magát egy felszabadult és minden kötelezettségtől mentes nyárba. A sok élmény és nyaralás közben azonban szép lassan elröpül a nyár és elérkezik a ponthatárok kihirdetésének ideje, amit mindenki nagy izgalommal vár.

Vajon az első helyen megjelölt egyetemre vettek föl? A barátaim is oda mehetnek majd ahová szerettek volna? Lesz-e lehetőségünk a későbbiekben is gyakran találkozni? És egyáltalán, milyen lesz az egyetem? Menjek-e az egyetemi gólyatáborba? Tényleg igaz az a mondás, „ha nem mész el, akkor sokkal nehezebb lesz beilleszkedni a leendő szaktársaid közé”? Keresztényként mindezek mellett még jó pár kérdéssel és bizonytalansággal bővülhet ez a lista. Például, hogy lesz-e ott valamilyen keresztény közösség? És miért csak az egyetemi gólyatáborban tudom megismerni a szaktársaimat, akikkel nem feltétlenül egyezik meg az értékrendem? Hogyan lehet hittel jelen lenni az egyetemen?

Többek között ilyen kérdésekben is megpróbál tanácsot adni és segítséget nyújtani a HEGY Keresztény Gólyatábor.

És hogy pontosan miről is van szó? Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy egy országos szinten egyedülálló és független keresztény gólyatáborról.

A tábor két pannonhalmi bencés diák ötlete nyomán jött létre több mint 10 éve, akikben a gimnázium utolsó hónapjaiban hasonló kérdések fogalmazódtak meg, mint amiket az imént felsoroltam. Mertek kérdezni és nagyot álmodni, hogy létrehozzanak egy olyan gólyatábort, ahol a keresztény fiatalok megismerhetik leendő, hasonló értékrendű szaktársaikat és segítséget kaphatnak az egyetem elkezdéséhez, valamint megismerhetnek olyan fővárosi és vidéki keresztény közösségeket, ahová a későbbiekben csatlakozhatnak.

Évről évre egyre több végzős diák jön el a HEGY-re, hogy megtalálhassák azt a közösséget, amely mellettük áll az egyetem és a felnőtt élet küszöbén, hiszen azok a kérdések, amiket a két alapító diák feltett magában, ma is nagyon sok fiatalt foglalkoztatnak. Bennem is hasonlók kavarogtak, amikor egy kedves ismerősöm ezt a tábort ajánlotta. Nem fogom megbánni, életre szóló élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodhatok – bátorított akkor. Azt is lelkemre kötötte, hogy ne egy szokványos gólyatáborra számítsak, hanem olyanra, ahol minden kérdésemre, kételyemre választ kaphatok, ahonnan „úti csomaggal” engednek el az egyetemre.

Így is történt: mire vége lett a tábornak, nem volt ismeretlen fogalom a Neptun, vagy a kreditrendszer, sok hasznos tanáccsal láttak el minket a szervezők a leendő tanárokkal, órákkal, szakirányainkkal, az egyetemi élettel kapcsolatban.

A sokszínű és színvonalas programok között mindenki megtalálhatja a számára legérdekesebbet, ugyanis törekszünk a változatosságra. Mindemellett a felhőtlen szórakozásnak is elegendő teret és lehetőséget biztosítunk.

Aki úgy dönt, hogy eljön a táborba, a már korábban említett egyetemi tájékoztatókon és keresztény közösségek bemutatásán túl több csapatépítő programban is részt vehet. Ennek elősegítésére a résztvevők kiscsoportokba rendeződnek, hogy egy bensőségesebb, kisebb baráti kör is kialakulhasson a tábor idején. Több előadással is készülünk, ahová rendszeresen neves előadókat hívunk a média, kultúra, vallás területeiről, hogy különböző témákon keresztül meséljenek hitről, hivatásról, párkapcsolatról, és az élet(ük)ről.

A szórakozáshoz remek lehetőséget nyújt a jó hangulatú, borkóstolóval egybekötött PubQuiz, a tábortűz, a városi vetélkedő, a társastáncok, a közös sport, illetve a tábor fénypontja, egy fergeteges hangulatú bál.

A sokszínű programok között egy imaest is helyet kap, hogy lelkileg is adhassunk a gólyáknak olyat, amit magukkal vihetnek, amiből töltekezhetnek, akár a későbbiekben is. Hiszen tudjuk, a legfontosabb kapocs közöttünk Isten szeretete, és mindenért hálával tartozunk Neki.

/vasarnap, 2020./

Haverok, buli, kereszténység: HEGY újratöltve!

Gólyatábor, buli, haverok – kereszténység, hit, erkölcs: e szavak alapján két különálló világra gondolnék, azonban ez nem így van. Sőt, talán Isten akarata is az lenne, hogy egy olvasztótégelyben éljem át mindezeket.

Mulatozzak önfeledten, élvezzem az életet és mindeközben Istent is engedjem be a szívembe! A gimnáziumból kikerülve, érettségimet frissen lobogtatva indulok neki a nagybetűs életnek. Bár egy időszak lezárult számomra és a barátok közül is sokan más és más hivatást, egyetemet választanak, de az együtt átélt élmények és a hit biztosan összeköti majd minket továbbra is.

Keresztényként gólyatáborba menni talán nem is olyan egyszerű feladat.

Nem kis kihívás a gólyák számára olyan közeget találni, ahol hasonló értékrend és mentalitás alapján folyik a szórakozás.

A 2008 óta évente megrendezett és töretlen népszerűségnek örvendő HEGY keresztény gólyatábor pont ilyenre ad lehetőséget.

A tábor sokszínű programlehetőséget nyújt a résztvevőknek, lesz például borkóstolás, sportverseny és egy izgalmakkal teli esti bál is. Ezeken túlmenően a közösségformálás hatalmas szerepet játszik már a kezdetek kezdetén, hisz a gólyák kiscsoportokba rendeződve ismerhetik meg mélyebben is egymást, illetve a gazdag előadások témáiba közösen áshatják bele magukat. Mivel mi, szervezők, is különböző egyetemekre és szakokra járunk, így minden kíváncsi kérdésre és fontos információra választ adunk a frissen érettségizetteknek, valamint számos keresztény közösség is bemutatásra kerül, ahová akár a tábor végeztével csatlakozhatnak.

Ha szeretnél felejthetetlen élményekkel és akár egy örökre szóló közösséggel gazdagodni, a HEGY-en a helyed! Ne feledd: egyetemistaként is lehetsz vallásos, nem vagy egyedül a hiteddel!

/vasarnap, 2020./

Miért a HEGY gólyatábort választom?

„Szia! Te is keresztény vagy?” Hát nem hangzik tipikus ismerkedős szövegnek egy egyetemi gólyatáborban. A legtöbben szó nélkül faképnél hagynának, és ritka az, hogy igen a válasz a kérdésre.

Kikerülök a megszokott, ismerős középiskolából, ahol mindenkivel legalább egyszer beszéltem, ahol kb. mindenkiről tudtam valamit, a barátaim más egyetemre mennek, esetleg más városba kerülök. Ijesztő, nem?

Ráadásul nem tudom az új szaktársaimról, hogy ki az, aki hozzám hasonló értékrendet vall, kivel tudék jó barátságot kialakítani. Ezekben pedig az egyetemi gólyatábor pont nem fog segíteni.

A HEGY gólyatáborban hasznos gyakorlati információkat kaphatok az egyetememmel, szakommal kapcsolatban (pl. Neptun), miközben kirándulok, sportolok, imádkozom, bort kóstolok és bulizok. Ez már sokkal jobban hangzik, igaz?

A HEGY gólyatábor célja, hogy segítse az egyetemre kerülő fiatalokat abban, hogy megtalálják azokat a keresztény közösségeket, keresztény szaktársakat, akik majd támogatják őket és mellettük állnak az egyetemi éveik alatt és még utána is.

/shoeshine, 2019./

Aki egyszer HEGY-es lesz örökre az is marad

Ha egy szóval kellene jellemeznem a HEGY-et akkor az a közösség lenne, bár így jobban belegondolva ide egy szó kevés lenne. Én magam 2014-ben kerültem bele, mint gólya, majd azóta 1 év kihagyással minden évben visszatértem, mint szervező. Hogy miért? Nos az egyszerű válasz az, hogy aki egyszer HEGY-es lesz az örökre az is marad 😊

Személy szerint én rengeteg mindent kaptam ettől a tábortól, olyan dolgokat, amelyek hatással voltak az életemre. Életre szóló barátságokat, tapasztalatot, és a legfontosabbat egy közösséget.  Érettségi utáni nyáron állandóan azon tűnődtünk a barátaimmal mi lesz most, hogyan tovább, és ekkor jött szembe velem a HEGY, egy ismerősöm ajánlására. Tisztán emlékszem sokáig hezitáltam menjek e, de végül életem legjobb döntését hoztam azzal, hogy belevágtam. Nagyon jó élmény volt, hogy az első naptól kezdve mindenki nagyon nyitott, és barátságos volt, és a nálunk idősebb szervezők is teljesen egyenrangúként kezeltek minket. A rengeteg jó program és tartalmas előadások nagyon sokat adtak nekem. 

Bíztatok tehát mindenkit, hogy bátran jelentkezzen hiszen olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodhattok, amelyek örök életre hatással lesznek rátok 😊 HEGY-re Fel!

Üdvözlettel egy öreg Gólya !

Renoválás, feltámadás

Bár keveset értek hozzá, úgy döntöttem beszállok a bloggerek csoportjába. Az előző bejegyzéseket én csak feltöltöttem, egyik sem saját szerzemény. Ennek hatására úgy gondoltam, akkor fair, ha legalább egy posztot írok én is.

Elődjeim, mind kiváló emberek, valamennyien szervezők, mind a saját élményeikről meséltek a táborban, én viszont egy kicsit szeretnék mesélni a szervezésről.

Én is visszajáró HEGY-es vagyok, amióta felvettek az egyetemre. Egy időben vezettem kiscsoportot is, de nagyon gyorsan rátaláltam a helyemre szervező gárdában.

Szakmámból és a hobbimból kifolyólag érdekelt a technika, a kábelek és az, hogy mindez hogyan működik. Saját közösségemben is foglalkoztam ilyenekkel, innen jött a motiváció. A sok elektronika mellett persze az informatikai és a virtuális rész is kijutott.

Az egészen részletes programtervektől a honlap szerkesztésen át a konkrét beszerzésig terjednek a feladatai a technikusnak. Kicsi, de szívós csapat a mienk. Hogy idézzek egy volt táborszervezőt:

Legyetek profik és láthatatlanok!

A tábor előtti jelentkezések és az email áradatok kezelése (nem feltétlen a megválaszolása) is a mi dolgunk szokott lenni. A tábor alatt természetesen aktívan pakoljuk a holmikat és nyomkodjuk a gombokat, hogy csillogjanak a LED-ek és dübörögjenek a hangfalak. Embereink általában adó-vevővel is fel vannak szerelve, így eszméletlen fontosnak tudnak látszani.

A keverőpult mögött

Azt hiszem rengeteget fejlődtünk a digitális téren. Csapatunkat is folyamatosan szoktatjuk a platformokhoz, illetve marketingeseink szünet nélkül vannak a Facebookon és az Instagram-on. A tavalyi évben a munkacsoport minden feladatot digitálisan beszélt meg egymással!

Nagy tervünk volt a honlap újraélesztése is, egy kezelhetőbb, letisztultabb formában szerettünk volna mutatkozni a világ gólyái előtt. Az idő elérkezett, úgy érzem sikerült újjászületnünk. A tartalom a régi, de a külső vadonatúj lesz (tisztára, mint egy üdítő-reklám).

Remélem tetszik nektek is az új dizájn, várhattok még több fejleményt és bejegyzést a közeljövőben. Aztán ki tudja, lehet belevágok a blogírásba is…

HEGY főszervező

„A Jóisten azt szeretné, hogy boldogok legyünk”

Mergl Marina és Bodnár Benedek a HEGY gólyatáborról mesélt

Több mint tíz évvel ezelőtt szervezték meg először a HEGY gólyatábort (Hittel az egyetemen), mára már nagyon összetett programmá nőtte ki magát. Alapvetően megvannak ugyanazok a lehetőségek, melyek egy egyetemi gólyatáborban, emellett útravalót is kapnak a gólyák egyetemi évekhez. A tábort felsőbb éves egyetemisták szervezik – leginkább azok, akik anno gólyaként is ott voltak.

A szervezők újragondolták a gólyatábor lényegét; a jó hangulat mellett fontos, hogy keresztény közegben erősítsék, az Egyház jelen van a mindennapokban, a hitélet nem elavult, nem időt múlt dolog, hanem természetes és fontos része az életnek! Színvonalas előadásokkal, sportolási lehetőségekkel készülnek, emellett tábortűz, városvetélkedő, borkóstoló és egy hajnalig tartó, buliba torkolló bál sem maradhat el. Mivel keresztény gólyatáborról van szó, az istenkapcsolat ápolása is fontos része a programnak.

„Nagyon jó olyan társaságban lenni, ahol vagány keresztény fiatalok vannak együtt. Szeretnénk ezt az élményt megosztani az egyetemet kezdőkkel.” – mondta Bodnár Benedek, a HEGY gólyatábor egyik főszervezője.

A táborban részletes tájékoztatást kapnak a gólyák, mikor mire kell figyelni az egyetem kezdetekor. Segítség, hogy megismerik a leendő szaktársaikat, tehát úgy mennek be az első órákra, hogy összekacsinthatnak; nem akárhonnan ismerik egymást! Egy olyan közegből, ahova hasonló értékrenddel rendelkező leendő értelmiségiek gyűlnek össze az ország minden pontjáról, hogy tartalmas programok közepette találják meg a kapcsolatot egymással… és Istennel!

„A Jóisten azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Ezt szeretném átadni másoknak; ne negatívan álljunk hozzá az élethez, hanem örüljünk, hiszen sok minden azért történik velünk, hogy mi boldogok legyünk – a HEGY is ezért van.” – tette hozzá Benedek.

Pótolhatatlan az olyan emberekkel való ismeretség, akikkel megegyezik az alap értékrend, gondolkodásmód. Sokan az egyetemen kicsit elveszettnek érezhetik magunkat; új közeg, új szabályok, az esetleges problémák nem oldódnak meg maguktól. Pláne, nem hangoztatják, hogy „keresztény vagyok”… „Fontos, hogy kialakuljon egy közösség, amire később is lehet támaszkodni. Biztos pontot, biztonságot ad, hogy a fő értékrend ugyanaz. Nekem gólyaként nagyon megdöbbentő volt, hogy a tábori kiscsoportomban ’ismeretlenekkel’ nagyon mélyeket beszélgettünk már az első nap.” – jegyezte meg Mergl Marina, a másik főszervező.

Az életben nagyon fontos a másik ember iránti szolgálat – ez a krisztusi szeretet. Nem áldozat, hanem szeretet vezérelte cselekvés. Jó és fontos megtapasztalni azt, hogy senki sincs egyedül. A HEGY-en lehetőség van átélni a közösségi élet létezését, ami megerősít hitben és az egyetemi életben. Aki részt vesz a táborban, ezzel közösséget is kap.

Sokan jönnek vidékről a fővárosba tanulni, így a szervezők bemutatják a helyi közösségek, plébániák „listáját”, ahová lehet csatlakozni – ez a budapestieknek is nagy segítség.

„A saját gólyatáboromról mindig az jut eszembe, hogy a hazaérkezés után úgy éreztem, ez volt a legjobban megszervezett tábor, amiben valaha voltam. A legátgondoltabb, legkidolgozottabb…” – emlékezett vissza Benedek.

Bíztatunk hát minden érettségizőt, kövesse figyelemmel a gólyatáborról érkező információkat; augusztus 7-11. között minden érdeklődőt várunk Esztergomba, a HEGY-re.

Új kalandok

Számomra a tábor egy igen meghatározó élmény volt. Az iskolámban hallottam róla előszőr, mert a szervezők ott is hirdették. Később utána érdeklődtem több ismerősömnél is, mindenki ajánlotta, végül ezért is mentem el.

Emlékszem, hogy én voltam az első ember, aki az állomáshoz ért. A szervezők meg is jegyeztek érte. Volt néhány ismerős arc, de valójában egyedül voltam a nagy tömegben. A vonatúton azokkal beszélgettem, akiket ismertem, később persze külön csoportokba kerültünk. Amikor megérkeztünk, hatalmas örömmel fogadtak minket. Mi voltunk a hősök, akik ezt a „hosszú” utat megtéve együtt egy új kalandot kezdenek.

A kaland mindjárt az ismerkedő játékokkal kezdődött. Én ugyan nem vagyok cserkész, és a legtöbbet nem is ismertem, de mind szórakoztató és felüdítő volt. Az első kiscsoportban jöttek a névkártyák, illetve még több ismerkedés. Meglepett, hogy ennyi sok fiatal, mennyire hasonlóan gondolkodik és mégis milyen különbözőek egymástól. A kiscsoport egy meghatározó része volt a tábornak, majdnem mindenkivel azóta is tartom a kapcsolatot, beleértve a kiváló csoportvezetőimet.

A programok sűrűn követték egymást. Reggel korán keltünk, tornáztattak minket, reggeliztünk, majd rögtön jött egy játék, egy előadás, táncoktatás. Mindig csináltunk valamit, és sosem unatkoztunk. A városi vetélkedő alatt ugyan ránk szakadt az eső, de ennek ellenére sem volt sehol holt idő. A programok többségét a kiscsoportommal csináltuk, de szinte minden nap volt olyan, hogy keveredtünk.

A sok játék és szórakozás mellett persze folyamatosan ott volt az a lelki háttér, amit ígértek. Minden reggel és este volt ima, volt lehetőség zsolozsmára, és a nap bármelyik percében elmehetett az ember imádkozni egy külön arra dedikált szobába (és szükség is volt rá). Ami számomra nagyon megnyerő volt az az, hogy egyrészt a szervezők megadtak nekünk minden lehetőséget, de egyik sem volt kötelező. És most ezt úgy is értem, hogy ha nem akartál élni vele, akkor nem tetted. Nem történt semmi. Nem mentél ki unatkozni, amíg a többiek zsolozsmáztak, vagy éppen a misén voltak.

A szervezők mindenben nagyon segítőkészek és nyitottak voltak. Akármilyen kérdésre készséggel válaszoltak legyen az lelki témájú, vagy épp az egyetemmel kapcsolatos. Az egyetemi infókon találtam rá azokra az emberekre, akikkel most is ugyanarra az egyetemre járok. Olyan fontos infókat tudtam meg, amiket máshonnan (egyetemi gólyahét, gólyatábor stb) csak nehezen, vagy egyáltalán nem.

A tábor legvégén volt a bál, ami egyértelműen a legszebb és (szerintem) a legjobb program volt mind közül. Szép ruha, elegancia, zene, tánc, csinos lányok. Nekem ez volt az első bálom személy szerint, de azóta rendszeresen járok bálozni. Megannyi különböző táncra volt lehetőség, de tanítottak közösségi táncokat is. Volt lehetőség társasozni, vagy beszélgetni azoknak, akik pihentek, vagy nem szerettek volna táncolni.

Összességében ez a tábor életem egyik meghatározó élménye volt. Ennek hatására azóta is visszajárok szervezni, és igyekszem, hogy a többi tábor is legalább olyan legyen, mint ez.

Ízig, vérig gólyatábor

Keresztény gólyatábor. Az első asszociációm a napi mise, rózsafüzérezés, zsolozsma. Szerencsére tavaly a HEGY gólyatábor rácáfolt erre a félelmemre.

Gimnázium után, egyetemre menet, a kettő között kicsit elveszve sok érzés kavargott bennem, amikor augusztus közepén felszálltam a gödöllői vonatra. Szerettem volna ismerősöket szerezni az új egyetememről, jól érezni magam. Szerencsére nem kellett ebben csalódnom. A felsőbbéves szervezők beleadták a lelküket, és örömmel dolgoztak azért, hogy egy remek táborral lehessünk gazdagabbak, ahol megismerhetjük az egyetemet, ahová menni fogunk és a későbbi hallgatótársainkkal találkozzunk.

Hamar belekerültem a tábor hangulatába, sodrásába, a városi vetélkedőt, a sok sportot, táncot, a tábortüzet és a bált mind nagyon élveztem és egy felejthetetlen élményt adtak számomra. Sok barátot is találtam, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, összejárunk társasozni, sörözni és egyebek.

A tábor szerintem legfontosabb eleme, hogy bár ízig, vérig gólyatábor, mégis keresztény értékrendben töltjük el, jófej keresztény fiatalokkal együtt. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Keresztény gólyatábor ??

Keresztény gólyatábor? Elsőre talán egy kicsit furcsán hangzik, annak idején nekem is volt néhány kétségem ezzel kapcsolatban. Nem tudtam, hogy pontosan mire számítsak. Imaestek? Közös misézés? Valljuk be ezek nem tipikus gólyatábor programok. Megnyugtatlak kedves olvasó, hogy ezek miatt nem kell aggódnod, hiszen egyik program sincs rád kényszerítve.

Annak idején nekem az igényes szervezői munka nagyon megragadott. Napközben olyan feladatokat kaptunk, amiken szerettünk részt venni. Tetszett még, hogy sok emberrel nagyon hasonló az értékrendünk, ezáltal hihetetlen jó beszélgetésekben lehetett részem a tábor ideje alatt.

Csak bátorítani tudlak a részvételre!